In memoriam Érettségi

Kötelező esszét írni senki sem szeret, ezt jelentős tapasztalataim birtokában nyugodtan kijelenthetem. Azonban, a "kötelező" szó sok ellenérzést legyűrt már, így van ez például a magyar dolgozatoknál, és különösképpen az érettséginél. Ekkor mindenki kénytelen kiizzadni valamit, ilyenkor nem szent senki és semmi, az ember a legaljasabb módszereket is beveti, csak azért, hogy még egy sorral több legyen. Amikor az esszé elkészül, a diák elégedetten összecsapkodja a tenyerét, hogy ez is megvan, és békességben hazatér.
Azonban egy viharos, sötét éjszakán ezek a torzszülött szörnyesszék életre kelnek a javítótanár íróasztalán, és elindulnak, hogy kiforgassák sírjából az eredeti szerzőt, aki hiába tiltakozik, hogy ő ilyesmit soha sem gondolt, meg hogy nem is azt akarta sugallni, csak unalmában firkálgatott kicsit, eszébe sem jutott volna, sőt, pontosan az ellenkezőjét akarta mondani. A szörnyeket azonban most már senki sem állíthatja meg, a felelőtlen utókor jóvoltából elszabadultak, és ezentúl soha többé nem hagynak nyugtot neki. A villámok fényénél az elhagyatott temetőben senki sem hallja meg az egekbemagasztalt művészek kegyelemért könyörgő, rémült sikolyát...
Lássuk hát, mi történik, ha egy ismeretlen költő ismeretlen (de minden bizonnyal zseniális) művéről kell legalább két oldalt összeütni, persze minél gyorsabban...


1. Egy mű értelmezése

(Budapest, 2005.)

Elemezze a fenti költeményt abból a szempontból, hogy hogyan fejeződik ki benne a XXI. század modern életérzése! (20 pont)

Patkós Dániel Ezt kell című költeményének elemző bemutatása

Patkós Dániel ezt a művét a XXI. század első éveiben írta, szülővárosában, Budapesten. A versben rendkívül jól megfigyelhető a korra jellemző gyorsaság, dinamizmus, a nyugtalan zsongás, amely pontosan tükrözi a költő korának jellemzőit, amelyben élt. A szerző évekig csiszolta művét, többször átdolgozta, kiforrott, végleges formáját csak 2005-ben nyerte el.
Ez a vers a költő egyik legrövidebb műve. Tömörsége figyelemfelkeltő, a mondanivaló alátámasztását szolgálja, nem pazarolja a szavakat, minden feszes, pattogó, erőteljes, mindennek pontosan meghatározott helye van. A költemény rövidsége miatt az olvasó nem tudja beleélni magát a vers feszes ritmusába, mivel a hirtelen befejezés elidegeníti, mintegy arculcsapja a gondolat hirtelen megszakadása.
A vers több rétegű, bonyolult szerkezetű, mesterien megkomponált szerzemény. Látszólag csak egy egyszerű mondat, azonban, ha jobban szemügyre vesszük, láthatjuk, hogy e sor mögött mély, filozofikus tartalom rejlik, a költő kora belesűrítve összesen három szóba.
A figyelemfelkeltésnek fontos szerepe van a műben, ezt segíti elő az "ez" mutatónévmás. Az "ez" szócska erős karként ragadja meg a befogadó lelkét, és a külvilágot kizárva már a mű legelején erősen egy pontra fókuszálja az olvasó figyelmét. Már itt érezhető egy bizonyos fajta feszültség, egy ellentmondás a műben, mivel a mutatónévmás nem kifele, a fantázia világába mutat, hanem éppenhogy a földre rántja vissza a képzeletet azzal, hogy a magára a költemény egészére utal. Ez a sokkhatás mégjobban alátámasztja a mű mondanivalóját, szinte katarzist vált ki már a mű legelején.
A "kell" szónak is nagy jelentősége van a költeményben. Erőteljesen robban be a mű középpontjába, kifejezve ezzel a XXI. század dinamizmusát. Bizonyára nem véletlen, hogy éppen a vers középpontjában áll e szó, utalva az arany középút fontosságára, amelyet maga Patkós is vallott.
Másik fontos szerepe ennek a szónak, hogy az erő, a dinamizmus szimbólumának középpontba helyezésével a vers még erőteljesebbé, még határozottabbá válik, kifejezve azt, hogy a XXI. század nem tűrt ellentmondást, abban az időben csak az erősek érvényesülhettek, a gyengék gyorsan elhullottak az élet csataterén.
Az e hangok nagy mértékben jelennek meg a költeményben, ez monoton hatást kelt, hiszen ha megnézzük, az összes magánhangzó e hang. A zárómorféma azonban még zaklatottabbá teszi a művet, mivel megtöri az e-k monoton, már-már unalmas, végtelennek tűnő sorát. Az i hang betörése végképp megszünteti az olvasó nyugalmát, hiszen a költemény utolsó nyugodtságot, harmóniát sugárzó elemét semmisíti meg. Ez jól mutatja, hogy Patkós végképp kiábrándult a nyugalom megtalálásának eszméjéből, végleg feladta a reményt, hogy életét nyugodtan élje le.
Ráadásul, az i hang magasságával szinte segélykiáltásként hasít bele a látszólagos nyugalomba. A hang alattomosan, hirtelen töri meg a csendet, de már ez is csak egy utolsó sikoly, és a mondatvégi pont végleg elsodorja a segítségért kiáltó szavát, kitépve őt a feléje nyújtott segítő kezekből.
Érdekesség, hogy bizonyos irodalomtörténészek azt állítják, hogy a mű végét a szerző eredetileg három ponttal zárta, de ez a mai napig nem bizonyított. Ezzel a mű lezárása elgondolkodtató, filozófikus hangvételűvé válna, de ezt sokan azért cáfolják, mert az életrajzi kutatások alapján elmondható, hogy Patkós nem rokonszenvezett túlságosan a filozófia tudományával.
A költemény címe hiányosságával érdeklődést kelt, az olvasóban felkelti a kíváncsiságot. Az "Ezt kell" mondat befejezetlenségével a hirtelen elharapott, visszaszívni kívánt gondolatot jeleníti meg, kifejezve a költeményben fellelhető árnyalatnyi bizonytalanságot. Ez ellentétben áll a mű kisugárzásával, mintegy megkérdőjelezi az igazságnak látszó mondanivalót, ezzel érzékeltetve a költő lelkében állandóan jelenlévő és feszültséget keltő bizonytalanságot. Ez az örökös kétkedés ugyan nagyon halványan, de mindig ott van, Patkós képtelen kibújni a hatása alól.
A XXI. századi szabályok egyre inkább gúzsba kötötték, elnyomták az emberek egyéniségét, a mű ez ellen próbál tiltakozni, erre utal a szabadvers forma, ti. a költemény nem tartalmaz rímeket, ezzel is kifejezve a kötöttségek ellen való lázadást, a szabadság utáni vágyat.
A tudatos megszerkesztettség egyik fontos bizonyítéka, hogy a mű szavainak betű számát összeadva (3+4+8) a tizenötös szám jön ki, amelyből levonva kettőt, tizenhármat kapunk, amely köztudottan a költő szerencseszáma volt. A kettes szám is szimbólikus jelentőségű, ez fejezi ki, hogy Patkós Dániel ekkor kiegyensúlyozott párkapcsolatban élt. Az életpályát megörökítő dokumentumokból tudjuk, hogy a költő ezen életszakasza e téren is felhőtlen volt, ahogy egy későbbi visszaemlékezésében leírta, "akkoriban nagyon boldog voltam, hogy végre megtaláltam a nagy ÉN-t.".
Mindent összevetve, ez a mű jelentős helyet foglal el a magyar költészetben, remekül megfigyelhető benne a XXI. század hatása, a modern kor életérzésének kibontakozása. Jól látható, hogy Patkós Dániel Ezt kell című alkotása nem véletlenül vált nemzeti költészetünk egyik meghatározó darabjává.


És ekkor velőtrázó sikoly hasított a temető csendjébe..............................