Állítólag (Mythbusters)

Nem szoktam túl sokat TV-t nézni, de van egy sorozat a Discovery Channelen, ami nagyon megtetszett, és ha van időm, mindig megnézem. Ez a műsor az Állítólag, amely külföldön Mythbusters néven fut. Ebben a tudományos-reality sorozatban a két „őrült” műsorvezető (Adam és Jamie) különböző legendákat próbál ki a valóságban, és megpróbálják ezeket igazolni vagy megcáfolni. A műsornak annyira egyedi hangvétele van, hogy úgy gondoltam, könnyen lehet belőle paródiát írni...

[FÕCÍM ZENE]
[NARRÁTOR] – Hogy kik vizsgálják a mítoszokat?
[ADAM] – Szerintem ördögien zseniális vagyok.
[NARRÁTOR] – Adam Savage.
[JAMIE] – Adam azt hiszi, hogy ördögien zseniális.
[NARRÁTOR] – És Jamie Hyneman!
[JAMIE] – Persze a műhelyt megint nekem kell kitakarítanom...
[NARRÁTOR] – Ketten együtt több, mint 10 év tapasztalattal rendelkeznek a látványos pusztítások terén!
[ADAM] – Egy hatalmas robbanást szeretnék látni...
[NARRÁTOR] – Õk nem csak megépítik az értelmetlen gépeket...
[JAMIE] – A tűzoltók remélik, hogy nem történik meg a legrosszabb. Én azt mondom, miért ne?!
[NARRÁTOR] – ...hanem fel is robbantják azokat! Állítólag. 536. rész. Newton gyilkos almája.
Vajon Newton tényleg úgy fedezte fel a gravitációt, hogy a fejére esett egy alma? Vagy ezt csak a vicces kedvű fizikatanárok találták ki?
[ADAM] – Jamie, az egyik rajongónktól kaptam egy e-mailt, amiben egy nekünk való mítoszt írt meg.
[JAMIE] – Nocsak.
[ADAM] – Állítólag, az 1600-as években Angliában élt egy Newton nevű fickó, aki úgy fedezte fel a gravitációt, hogy egy szép nyári délutánon éppen egy fa alatt üldögélt, amikor a fejére esett egy alma.
[JAMIE] – A mítosznak több kérdéses pontja is van, ezért az egész legendát alaposan meg kell vizsgálnunk ahhoz, hogy ítéletet tudjunk róla mondani.
[ADAM] – Pontosan. Először is ott van a szereplő neve. A kérdés, hogy egyáltalán létezett-e ilyen nevű fizikus?
[JAMIE] – Aztán ne feledkezzünk meg arról, hogy azt sem tudjuk biztosan, tényleg van-e a Földön gravitáció?
[ADAM] – És ha ezeknek utánajártunk, csak akkor kezdhetünk hozzá a kísérlet leglényegesebb elemének vizsgálatához, hogy vajon egy ember túlélheti-e, ha a fejére esik egy alma?
Azt hiszem, ennek a mítosznak a vizsgálata lesz az Állítólag műsorának eddigi legnagyobb szabású kísérlete.
[JAMIE] – Ráadásul, nem szabad megfeledkeznünk a robbantásról sem!
[ADAM] – Miféle robbantásról?
[JAMIE] – Hát, a műsor végén mindig van valami nagy bumm!
[ADAM] – Ugyan, Jamie, ne aggódj, majd kitalálunk valamit, biztos vagyok benne, hogy ezt az ártatlannak tűnő mítoszt is porrá tudjuk zúzni.
[JAMIE] – Ez nekünk való feladat lesz!
[ADAM] – Remek, már alig várom!
[NARRÁTOR] – Barátaink rögvest tervezőasztalhoz ülnek, és nekiállnak kitalálni, hogy hogyan lehetne elbánni ezzel a fránya mítosszal.
[ADAM] – Nos, a mítosz első felének könnyű lesz utánajárni, hogy vajon létezett-e Newton nevű fizikus a 17. században.
[JAMIE] – Van valami ötleted?
[ADAM] – Igen, arra gondoltam, hogy építhetnénk egy könyvtárat, amibe beszereznénk néhány ezer történelem- és fizikakönyvet, majd leülnénk és végigolvasnánk az összeset. Ha nem találunk Newtonról egyetlen sort sem, akkor a mítoszt máris megcáfoltuk.
[JAMIE] – Lássunk hozzá!
[NARRÁTOR] – A könyvtárépítés bizony fárasztó munka. Barátaink ezért ezt a feladatot az újoncokra bízzák, hiszen ők még csak öt éve szerepelnek a sorozatban, így van mit tanulniuk mítoszirtás terén, nem árt meg nekik egy kis építkezés.
[ADAM] – Srácok, lenne itt egy nektek való feladat.
[KARI] – Tudom, könyvtárat kell építenünk...
[ADAM] – Így van, egy egész éjszakátok van rá, úgyhogy nem mondhatjátok, hogy lehetetlent kérünk tőletek...
[KARI] – Ti meg, gondolom, hazamentek és édesdeden aludni fogtok, amíg mi itt megszakadunk a munkában.
[ADAM] – Sajnálom, Kari, de nekünk benne van a szerződésünkben, hogy éjjel aludnunk kell, nem szabad dolgoznunk...
[INTERJÚ: KARI] – Jellemző! Adamék kiosztják nekünk a piszkos munkát, aztán hazamennek, mint akik jól végezték dolgukat. Ilyenkor úgy utálom őket!
[NARRÁTOR] – Másnap reggel Adam elégedettnek tűnik.
[ADAM] – Na, elég szép munkát végeztetek, sokkal jobban sikerült, mint a múltkori felhőkarcoló.
[NARRÁTOR] – De Jamie szokás szerint morgolódik.
[JAMIE] – Jó-jó, de még egy emeletet ráépíthettetek volna, mert így a nézők írni fognak, hogy nem végeztünk elég alapos munkát, mert csak öt emeletes a könyvtárunk.
[NARRÁTOR] – Végül az örökké elégedetlen Jamie is belenyugszik a dologba, és hőseink belevetik magukat az olvasásba. És láss csodát, néhány óra múlva már sikerrel is járnak.
[ADAM] – Nézd, Jamie, megtaláltam. Itt megemlítik Newtont, tényleg fizikus volt.
[JAMIE] – Akkor tehát a mítosz eddig hihetőnek tűnik.
[NARRÁTOR] – Úgy néz ki, barátaink egy lépéssel közelebb kerültek az igazság kiderítéséhez, azonban sok munka vár még rájuk.
[ADAM] – Nos, most már tudjuk, hogy Newton tényleg létező személy volt, továbbléphetünk a gravitáció vizsgálatára. Ha kiderül, hogy a Földön súlytalanság van, akkor azzal egyértelműen megcáfolhatjuk az egész mítoszt.
[JAMIE] – Persze, ez már egy jóval bonyolultabb feladat, ugyanis eddig csak egy könyvtárat kellett építenünk és néhány ezer könyvet elolvasnunk, de itt már némi számolásra is szükség lesz.
[ADAM] – Ez már meghaladja a képességeinket, ezért a kísérlethez segítségül hívtuk Robert Applefall almaszakértőt, aki 30 éve dolgozik az FBI-nál, és fő feladata az almák viselkedésének tanulmányozása feltételezett gravitációs térben.
Robert, mit gondolsz, sikerül megcáfolnunk a mítoszt?
[ROBERT] – Az FBI-nál eltöltött évtizedek rutinja azt mondatja velem, hogy a gravitáció létezése nem valószínű. Például, gondoljatok csak a repülőgépekre, azok sem esnek le az égről, pedig nem tartja őket semmi. A madarakról nem is beszélve. Úgyhogy én azt gondolom, már a kísérletezés elején bebizonyosodik, hogy ez az egész legenda csak puszta kitaláció.
[ADAM] – Nos, Robert eléggé magabiztosnak látszik, de én korántsem vagyok ennyire optimista. A műsorban már számtalanszor kaptunk olyan eredményeket, amire egyikünk sem számított, úgyhogy szerintem most sem árt az óvatosság.
[JAMIE] – Akkor mi a terv?
[ADAM] – Én azt mondom, mielőtt beleugrunk a kísérletbe, előtte ki kellene próbálnunk kicsiben.
Építhetnénk egy modellt, amin láthatjuk, hogy hogyan fog működni a dolog nagyban. Arra gondoltam, hogy egy teniszlabdán próbálhatnánk ki, hogy mi történik, ha elengedjük a föld fölött. Ez méretre nagyjából akkora, mint egy alma, és egy üvegfal mögül megnézhetjük, hogy mit csinál, ha a levegőben nem tartja semmi.
[NARRÁTOR] – Ez mind jó és szép. Na de hová lett Adam híres önbizalma?
[INTERJÚ: ADAM] – Igazság szerint, általában mindig Jamie akadékoskodik, hogy ez így nem jó, meg úgy nem jó. Én azt szoktam mondani, hogy bumm bele a közepébe, gyerünk, aztán majd csak kisül belőle valami. De most kicsit félek ettől az almás-sztoritól, mert veszélyes vállalkozás, szóval nem érdemes elsietni a dolgokat, ha csak nem akarunk idő előtt a temetőben kikötni.
[NARRÁTOR] – Bíztató kezdet... Ennek ellenére a fiúk nekilátnak megépíteni a modellt, amelyen majd elvégezhetik a „kísérlet” kísérletet. Adam persze megint nem bír magával. Ha teniszlabdák közelébe kerül, annak soha nincs jó vége...
[JAMIE] – Adam, most akkor hülyéskedsz még egy darabig vagy nekiállhatunk végre dolgozni?
[ADAM] – Ugyan Jamie, te is tudod, hogy fontos kísérletet végzek a tudomány nevében. [A kamerába.] Néha kell egy kis lazaság, nem?!
[INTERJÚ: ADAM] – Jamie mindig pillanatok alatt kiborul, ha én éppen egy kis vidámságot próbálok becsempészni a műsorba. Komolyan mondom, a nagy bajszával tisztára olyan, mint egy rabszolgahajcsár. [Ujjaival parodizálja Jamie bajszát.] Adam, most akkor dolgozunk vagy megint hülyéskedsz? Ráadásul, semmi sem érdekli jobban annál, minthogy a kedvenc fehér inge tiszta és frissen vasalt legyen.
[INTERJÚ: JAMIE] – Adam gyakran úgy viselkedik, mint egy óvodás. Ilyenkor teljesen elfeledkezik magáról, a stábról, nem érdekli, hogy mi itt kőkemény munkával egy TV-műsort próbálunk összehozni, ő elkezd mindenféle gyermekded dologgal foglalkozni. Szorít a határidő, neki meg az a legnagyobb problémája, hogy nem fér bele az orrába egy teniszlabda. Borzasztó!
[NARRÁTOR] – A rövid zsörtölődés után a két cimbora együttes erővel vág bele a munkába, és hamarosan el is készül a kísérlet kicsinyített mása.
[ADAM] – A targonca villájára ráhegesztettünk egy tartószerkezetet, amire rátettünk egy teniszlabdát. Mi itt állunk az üvegfal mögött, és távirányítással tudjuk a szerkezetet vezérelni, hogy pontosan a megadott pillanatban guruljon le róla a labda.
[NARRÁTOR] – Lássuk, vajon az elmélet működik-e a gyakorlatban is?
[JAMIE] – És három, kettő, egy...
[ADAM] – Lesett!
[JAMIE] – Igen, egyértelműen látszik, hogy a földön van!
[ADAM] – Nos, egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy tényleg létezik a gravitáció, de persze ez még csak egy teniszlabda volt, és ne feledjük, lehet, hogy egy alma teljesen másképp viselkedne ilyen körülmények között. Azt hiszem, itt az idő, hogy nekiálljunk az igazi kísérlet előkészítéséhez.
[NARRÁTOR] – Ez eddig mind nagyon szép, de hogyan tovább?
[ADAM] – Először is, építenünk kell egy almaejtő gépet, amely az almát fogja megadott pillanatban elengedni.
[JAMIE] – Így van, de sajnos, mivel nincs pénzünk egy valódi almát venni, ezért készítenünk kell egy modellt, aminek a tulajdonságai megegyeznek egy igazi almáéval.
[ADAM] – Még szerencse, hogy Grant szerzett nekünk egy fényképet erről a gyümölcsről és talált az interneten egy hitelesnek tűnő dokumentumot, ami részletesen leírja egy valódi alma paramétereit. A mi dolgunk csak annyi, hogy a leírások alapján készítsünk egy a valódira minél jobban hasonlító utánzatot, ami egy esetleges zuhanás során ugyanúgy fog viselkedni, mint az igazi.
[JAMIE] – Most már csak az a kérdés, hogy ki fog beülni az ejtőgép alá, kockára téve ezzel a testi épségét? Adam, úgy látom, az egész stáb rád gondolt... Kedves tőled, hogy önként vállalod a feladatot...
[ADAM] – Tudtam, hogy szokás szerint én leszek az áldozat. Sok őrültséget csináltam már ennek a műsornak a kedvéért, de ez most tényleg elég veszélyes vállalkozásnak tűnik. Kicsit félek.
[NARRÁTOR] – Hát, egy becsapódó alma bizony fájdalmas dolog tud lenni. Lehet, hogy Jamie-nek új társműsorvezetőt kell keresnie a következő adásokhoz?!
[INTERJÚ: ADAM] – A biztonsági felelősünk végül nem engedte, hogy beüljek a szerkezet alá, mert túl kockázatos lett volna, így kénytelenek leszünk Bustert segítségül hívni a kísérlethez.
[NARRÁTOR] – Hát, Buster láthatólag nem nagyon rajong az ötletért...
[INTERJÚ: ADAM] – Ha a kísérlet rosszul sül el, az ejtőgép alatt ülő ember koponyájának akár egy félkilós tárgy 2 méterről való becsapódását kell elviselnie, ami elég kellemetlen tüneteket okozhat, például halált. Mivel nekem még van néhány dolgom itt a Földön, így mi tagadás, örülök, hogy végül nem nekem kell a vásárra vinni a bőrömet. A jó öreg Buster ismét kockára teszi az életét miattunk...
[NARRÁTOR] – Buster nem mondhatni, hogy önként és dalolva vállalja a feladatot. Dehát mit tehetünk, ilyen a tesztbábuk sorsa...
Miután elkészültek a tervek, barátaink elindulnak, hogy beszerezzék a kísérlethez szükséges anyagokat. Természetesen, azonnal Jamie kedvenc roncstelepe felé veszik az irányt.
[INTERJÚ: JAMIE] – Itt vagyunk a kaliforniai Szent Louis roncstelepen, itt minden van, ami egy magunkfajta barkácsoló kedvű embernek kell. Rozsdás bojlerek, autókarosszériák, ócska vas és egyéb lim-lom, amit mások már nem használnak, de mi sokat tudunk rajta spórolni. Adam, gyere már ki abból a hordóból!
[NARRÁTOR] – A srácok a roncstelep vezetőjének, Charlesnak is kikérik a véleményét...
[ADAM] – Hallott már arról a legendáról, hogy egy angol fizikus üldögélt egy nagy fa alatt, és a fejére esett egy alma?
[CHARLES] – Nem, még soha nem hallottam erről, és csak bajosan tudnám elképzelni. Gyerekkoromban egy tanyán éltünk, és ott egyszer láttam egy almát a fáról leesni, és azóta tudom, hogy az almák nagy pusztításra képesek, nem hiszem, hogy a fickó túlélhetett volna egy ilyen hatalmas ütést.
[INTERJÚ: JAMIE] – Nagyon úgy tűnik, hogy a mítosz kezd meginogni, hiszen Charles, aki pedig már sok dolgot látott, nos, ő is azt mondja, hogy nem tudja elképzelni a történetet. De persze azért vagyunk mi, hogy kiderítsük az igazságot.
[NARRÁTOR] – A srácok, miután begyűjtöttek egy csomó, teljesen hasznavehetetlen holmit, visszatérnek a műhelybe.
[INTERJÚ: ADAM] – Az almamodellt ballisztikai zseléből fogjuk elkészíteni, mert ez hasonlít legjobban az emberi húshoz. Igaz, hogy most nem emberi húst kell modelleznünk, de az FBI is ezt az anyagot szokta használni az almák vizsgálatához.
[INTERJÚ: JAMIE] – Amíg Adam elkészíti az alma modelljét, addig én nekiállok az ejtőgép megépítéséhez. Találtam itt a műhelyben néhány nagy teherbírású acélcsövet, ezekből fogom elkészíteni a tartószerkezet keretét. Fontos, hogy szilárd legyen és erős, mert nagy erőhatásoknak lesz kitéve, majdnem fél kilós terhelést kell kibírnia. A szerkezet megerősítéséhez acélsodronyt használok, ennek a szakítószilárdsága hét tonna, remélem, ki fogja bírni az almamodell súlyát.
[NARRÁTOR] – Néhány óra megfeszített munka, és a szörnyűséges szerkezet kezd alakot ölteni. Közben Adam is elkészült az alma modelljével.
[ADAM] – Hű, Jamie, ezt nevezem ám ejtőgépnek. Látszik rajta a legendás Hyneman precízitás. Apám, ha ez nem tudja leejteni az almát, akkor semmi.
[NARRÁTOR] – Jamie remek munkát végzett, de Adam sem szégyenkezhet, az almamodell is szinte a tökéletesség határát súrolja... Persze csak súrolja.
[JAMIE] – Adam, nem akarlak elkeseríteni, de ez nem alma, hanem körte.
[ADAM] – Ó, jaj, azt hiszem, elrontottam valamit.
[NARRÁTOR] – Erre mondják azt, hogy „almamodell-mítoszirtók egy-null”.
[INTERJÚ: ADAM] – Igen, vállalom, elszúrtam. Véletlenül egy körte leírása alapján csináltam meg az alma modelljét. Most miért kell így rám szállni? Néha én is hibázhatok... [Közel hajol a kamerához.] Szerencsére, ezt a jelenetet Önök úgysem fogják látni.
[NARRÁTOR] – Vagy mégis? Adam, a problémák elrejtése nem megoldás...
[ADAM] – Akkor kénytelen leszek életbe léptetni a B-tervet. [A kamerának.] Tudják, egy mítoszirtónak mindig van egy B-terv a tarsolyában. A C-, D-, E-, F-tervekről nem is beszélve...
[JAMIE] – És mi lesz a B-terv?
[ADAM] – Mi lenne? Újrakezdem az egészet, és megint megcsinálom, de most remélhetőleg jól...
[NARRÁTOR] – Végül a kezdeti nehézségek ellenére elkészül a nagy mű. Az új alma modell a helyére kerül, az ejtőgépet beélesítik, és indulhat is a kísérlet. Már csak az önkéntes kísérleti személy hiányzik. Szegény Buster! Úgy néz ki ma sem lesz jó napja! Ellenkezik is.
[ADAM] – Ne haragudj cimbora, de ez egy kicsit fájni fog.
[NARRÁTOR] – Végül az áldozat is a helyére kerül, minden készen áll.
[INTERJÚ: ADAM] – Elnézve ezt a masinát, szerintem 90% az esélye annak, hogy nem történik semmi, 9%, hogy kivágjuk az egész jelenetet, és 1%, hogy sikerül valami világméretű katasztrófát összehoznunk. Már nagyon izgulok!
[JAMIE] – Mindenki az üvegfal mögé! És három. Kettő. Egy...
[ADAM] – A fejére esett! Ember, ezt nem hiszem el! Tehát tényleg hihető a történet! Gyerünk, nézzük meg a pusztítást!
[NARRÁTOR] – A fiúk felmérik a károkat, de a modell becsapódása nem okozott túl nagy katasztrófát, Buster köszöni, jól van...
[ADAM]  – Természetesen a nagysebességű kamerák rögzítették a modell zuhanását és becsapódását. A lassított felvételeken jól látszik, hogy az almamodell pontosan szegény Buster fejét találja telibe. Tökéletesen céloztunk. Szép munka volt srácok!
[JAMIE] – Az alma hatalmas ütésének ellenére Busternek kutyabaja sem lett, maximum egy kicsit fájni fog a feje még holnapig, azonban a becsapódás semmiképpen sem okozhatott volna halált, de még súlyos sérülést sem. Tehát akkor, Adam, levonhatjuk a végkövetkeztetést? Mítosz igazolva?
[ADAM]  – Várj, Jamie, még nem végeztünk. Az jutott eszembe, hogy mi van, ha a gravitáció nem érvényesül, mondjuk, légüres térben?
[JAMIE] – Úgy érted, hogy Newton esetleg vákuumban ült a fa alatt?
[ADAM] – Pontosan. Nem lehetünk biztosak benne, hogy az alma ebben az esetben is leesik a fáról. Ezt kihagytuk a számításokból, de meg kell vizsgálnunk, mert különben e-mailek százait fogjuk kapni, hogy nem végeztünk eléggé alapos munkát.
[JAMIE] – Rendben, szerencsére, ezt nem lesz nehéz megvizsgálni. Felszerelünk néhány szivattyút a műhelyben, egyszerűen kiszívjuk a levegőt bentről, és újra elvégezzük az almaejtést.
[ADAM] – Remek ötlet, de honnan szerzünk szivattyút?
[JAMIE] – Egy évekkel ezelőtti reklámhoz kellett készítenem néhány ilyen szerkezetet, valahol még megvannak, megyek és előkerítem őket.
[INTERJÚ: ADAM] – Egész egyszerűen elképesztő ez a műhely. Bármire szükségünk van, Jamie biztosan elő tudja ásni valamelyik sarokból, mert néhány éve már csinált valami hasonlót. Néha félek ettől az embertől, ki tudja, milyen szörnyűségek vannak a birtokában.
[NARRÁTOR] – Nem sokkal később a szivattyúk már készen is állnak a munkára...
[INTERJÚ: ADAM] – Jamie máris beindította a jó öreg szivattyúit, és a segítségükkel a műhelyből kiszippantotta a levegőt. Mi itt állunk kint, és távirányítással meg tudjuk ismételni az almaejtést.
[JAMIE] – Akkor három, kettő, egy...
[ADAM] – És megint leesett!
[NARRÁTOR] – Bizony, az almamodell megint a földön fekszik, és a lassított felvételeken látszik, hogy útközben még szegény Buster fejével is ütközött.
[ADAM] – Remélem, Jamie, elégedett vagy...
[JAMIE] – Igen, most már teljesen. És bízom benne, hogy a nézőink is megnyugodtak, az alma mindenképpen leesik a fáról, akár van levegő, akár nincs.
[ADAM] – Akik ennek ellenére kifogásolják a kísérletet, kérem, ők se e-mailezzenek, mert nem akarunk többet ezzel a mítosszal foglalkozni. Szerintem, elég alaposan bebizonyítottuk, hogy lehetséges. Ezzel a történettel végeztünk, egyszer és mindenkorra.
[NARRÁTOR] – A mítosz tehát igaznak tűnik, de Adam még tartogat valami meglepetést a csapat számára...
[ADAM] – Jamie, van egy jó hírem!
[JAMIE] – Mondd, Adam.
[ADAM] – Egyik rajongónk, Jack, felajánlotta saját használt almáját a műsor számára. Így valóra válhat az egyik nagy álmom, hogy az adás végén egy igazi almát robbanthatunk fel!
[JAMIE] – Az jó.
[ADAM] – Lehetnél egy kicsit lelkesebb is, tudod, ez egy TV-műsor.
[JAMIE] – Éljen, hurrá, hurrá!
[ADAM] – Na, így már mindjárt jobb. [A kamerának.] Jamie néha elfelejti, hogy nemcsak magának barkácsol a műhelye egyik eldugott zugában, hanem itt bizony kamerák veszik minden egyes mozdulatát, és emiatt néha látványos dolgokat is kell csinálni.
[NARRÁTOR] – A stáb kivonul kedvenc elhagyatott légi bázisára, hogy Jack almáját méltóképpen tudják az Örök Vadászmezőkre küldeni...
[ADAM] – Nos, Jack, milyen érzés utoljára látni az almádat? Nem sajnálod?
[JACK] – Ugyan, ellenkezőleg! Nagyon boldog vagyok, hogy felajánlhattam nektek, már alig várom, hogy felrobbantsátok.
[ADAM] – Jamie, szerintem nem akarunk Jacknek csalódást okozni, nem igaz?!
[JAMIE] – Azt hiszem, ha pusztításról van szó, akkor még senkinek sem okoztunk csalódást ebben a műsorban!
[NARRÁTOR] – Az alma felrobbantása ugyan nem tartozik túl szorosan a mítosz vizsgálatához, de ha a fiúkon egyszer kitör a rombolhatnék, akkor semmi sem állíthatja meg őket...
[ADAM] – A nézőink biztosan emlékeznek arra, hogy egy korábbi adásban már megvizsgáltuk, mi történik, ha néhány rúd dinamitot meggyújtunk. Most ennek a tapasztalatait fogjuk felhasználni a robbantáshoz.
[JAMIE] – Az alma közepére fúrunk egy lyukat, és abba tesszük az egyik dinamit rudat. Utána a külsejére ráerősítjük a maradék ötöt. A tűzoltók kicsit tartanak a dologtól, de én úgy vagyok vele, hogy ha már robbantunk, akkor adjuk meg a módját.
[NARRÁTOR] – Úgy tűnik, barátainknak pillanatok alatt sikerült előállítaniuk a világ minden bizonnyal leghalálosabb almáját. Adam láthatóan már alig bír uralkodni magán...
[ADAM] – Önök most bizonyára nagyon irigyelnek engem, hogy itt vagyok a helyszínen, alig 50 méterre egy perceken belül bekövetkező hatalmas katasztrófától. A robbantási szakértők hozzáerősítik Jack almájához a dinamitrudakat, mi pedig biztonságos távolságból meggyújtjuk a kanócot. És ami utána következik, az nagyjából úgy fog hangzani, hogy „Ssssssssss, baaaanggg!”. Nagyon izgulok, már alig bírok magammal! Persze ne feledjék, mi profik vagyunk, ezt Önök otthon soha-de-soha ne próbálják ki! Jamie, kérlek, számolj vissza!
[JAMIE] – Három, kettő, egy...
[ADAM] – És bummm!
[NARRÁTOR] – Ez bizony csúnya vég egy almának, de Adam nem érzi át a pillanat drámaiságát...
[ADAM] – Ha-ha-ha, ezt nézzétek, hogy szétvitte! Ember, ez hihetetlen volt! Ekkora robbanást régen láttam már!
[JAMIE] – Az biztos, hogy nem szívesen lettem volna a közelében... Elég nagyot szólt...
[ADAM] – Nézd, Jamie, ezt hívják almakompótnak mítoszirtók módra...
[JAMIE] – Én inkább felrobbant almacafatoknak nevezném...
[ADAM] – Na jó, mára végeztünk, irány haza!
[KARI] – És eltakarítani ki fog?!
[NARRÁTOR] – A fiúk visszatérnek a műhelybe, és levonják a tanulságokat...
[ADAM] – Nekem elhihetitek, a kísérletek eredményei nagyon megleptek. Amikor belekezdtünk ebbe az egészbe, le mertem volna fogadni, hogy nem létezik se Newton, se a gravitáció. De végül bebizonyítottuk, hogy mégis van alapja a történetnek, ráadásul, kiderült, az ember simán túlélheti, ha a fejére esik egy alma. Arról pedig álmodni sem mertem volna, hogy a műsor végén még egy igazi almát is felrobbanthatunk!
[JAMIE] – Tehát akkor mi a végítélet? Mítosz cáfolva, valószínűsítve vagy igazolva?
[ADAM] – Igazolva! Egyértelmű, hogy egy ember túlélheti, ha a fejére esik egy alma, így a történet elképzelhető.
[NARRÁTOR] – A mítosz tehát nem esett messze a fájától, de Önök azért vigyázzanak az angol fizikusokkal...