2010-ben volt Agatha Christie születésének 120. évfordulója. Ennek kapcsán egy krimi-novella pályázatra készült ez az írás.
A szakadó esőben egy középkorú férfi várakozott a buszmegálló bódéjába húzódva. Feszülten cigarettázott, szeme az utca forgalmát kutatta a vízfüggönyön át. Furcsa jelenség volt, elöl erősen kopaszodott, megmaradt haját hátul mégis hosszúra hagyta. Az alacsony emberke vastag szemüvegével és térdig érő kabátjával leginkább egy ugrásra kész koboldra hasonlított.
Kezében egy aktatáskát szorongatva idegesen álldogált, de próbálta érzelmeit kordában tartani. Az járt a fejében, hogy a terv sikere forog kockán, ha elárulja magát. Muszáj természetesen viselkednie. Nyugalom. Menni fog.
Úgy érezte, mindenki őt nézi, pedig az esernyők alatt rohanó emberek ügyet sem vetettek rá. Múltak a percek, kissé megnyugodott, azzal biztatta magát, hogy nem először csinál ilyet, és eddig mindig sikerrel járt.
Hirtelen jeges veríték futott végig a hátán, egy rendőrautó közeledett az úton. Nem szabad, hogy meglássák. Mereven egy távoli pontra szegezte a tekintetét, és bízott benne, hátha nem veszik észre. Csak a szeme sarkából látta, hogy az autó lassít… De nem állt meg, a jármű elhaladt a buszmegálló előtt, és befordult az egyik utcasarkon. A férfi megkönnyebbülten nagyot fújt.
Egy kisportolt testalkatú, magas alak szállt ki egy utcával arrébb a kocsijából. Az autóban ülő három nagydarab utas egyelőre nem mozdult. A férfi kinyitotta az esernyőjét, és határozott léptekkel elindult a másik utca felé, ahol a buszmegálló volt. Kinézett a sarkon és mielőtt befordult volna, intett a kocsiban ülőknek. Az utasok kiszálltak és tisztes távolból követni kezdték. Megkettőzte a lépteit, eltűnt a szemük elől.
Feszült volt, de ez felpörgette, nem véletlenül őt bízták meg az ilyen feladatokkal. Éles helyzetekben mindig feltalálta magát. Nem tudta kiszámítani, hogy a másik hogyan fog reagálni, de ez nem félelmet keltett benne, hanem inkább izgalmat.
Már látta a buszmegállót, és a bódéban álldogáló hosszúkabátos alakot. Ő lesz az, ott a kezében a táska.
Pár lépés múlva az esernyős odaért a bódéhoz, és a két férfi szeme összevillant. – Elhozta a teljes összeget? – kérdezte a jövevény.
– Igen, itt van a táskában a húszmillió, ahogy megbeszéltük. Remélem, így már nem lesz gond a busztenderrel – mondta a kobold.
Az esernyős megnyugtatóan elmosolyodott.
– Nem, minden rendben lesz, bízza csak ránk. Voltak esélyes jelentkezők, de velük nem tudtunk ilyen, khm… – rábökött a táskára – kedvező megállapodást kötni. Önök fogják megnyerni a beszerzési tendert.
A kobold arcán felengedett a feszültség.
– Az a lényeg, hogy mindenki jól járjon – mosolyodott el ő is. – Remélem, számíthatunk a diszkréciójukra.
– Természetesen. Nagyon vigyázni fogunk, hogy a sajtó nehogy kiszimatolja az ügyet. Ha esetleg mégis valami gond lenne, van néhány újságírónk, akiket rá lehet beszélni, hogy segítsenek elsimítani a problémát. Persze nem szeretnénk ilyesmire pénzt vesztegetni, ez csak a B terv.
– Profi munka – biccentett elégedetten a kobold. – Akkor hát, örülök, hogy megegyeztünk – mondta, és a másik felé nyújtotta a táskát.
A következő pillanatban három kigyúrt férfi teperte le a földre.
– Rendőrség! – ordította az egyik és rátérdelt a hátára, hogy megbilincselje.
– Letartóztatjuk vesztegetési kísérletért! – hajolt fölé a másik rendőr.
– Micsoda? Rendőrség?! – a földön fekvő kobold alig tudott szóhoz jutni az ijedtségtől.
Az esernyős férfi csak állt mellette, és elégedetten mosolygott.
Hirtelen egy rendőrautó fékezett csikorogva, és három kommandós ugrott ki belőle géppisztolyokkal.
– Állj! Rendőrség! Mindenki a földre!
A férfiak döbbenten néztek fel, még a földön fekvő gyanúsított is felkapta a fejét, de neki felragyogott az arca.
A kommandósok odaugrottak és lefogták a meglepett esernyőst.
– Letartóztatjuk vesztegetés vádjával! – mondta az egyik és rákattintotta a bilincset.
A másnapi nyomtatott sajtó nem volt kíméletes. Minden újság címlapon hozta a történteket. A gúnyos szalagcímek egymást túllicitálva harsogták bele a világba: hosszas szervezés és nyomozati munka után nem várt siker! Az újpesti és a soroksári rendőrkapitányság emberei egymást tartóztatták le!
Hirtelen jeges veríték futott végig a hátán, egy rendőrautó közeledett az úton. Nem szabad, hogy meglássák. Mereven egy távoli pontra szegezte a tekintetét, és bízott benne, hátha nem veszik észre. Csak a szeme sarkából látta, hogy az autó lassít… De nem állt meg, a jármű elhaladt a buszmegálló előtt, és befordult az egyik utcasarkon. A férfi megkönnyebbülten nagyot fújt.
Egy kisportolt testalkatú, magas alak szállt ki egy utcával arrébb a kocsijából. Az autóban ülő három nagydarab utas egyelőre nem mozdult. A férfi kinyitotta az esernyőjét, és határozott léptekkel elindult a másik utca felé, ahol a buszmegálló volt. Kinézett a sarkon és mielőtt befordult volna, intett a kocsiban ülőknek. Az utasok kiszálltak és tisztes távolból követni kezdték. Megkettőzte a lépteit, eltűnt a szemük elől.
Feszült volt, de ez felpörgette, nem véletlenül őt bízták meg az ilyen feladatokkal. Éles helyzetekben mindig feltalálta magát. Nem tudta kiszámítani, hogy a másik hogyan fog reagálni, de ez nem félelmet keltett benne, hanem inkább izgalmat.
Már látta a buszmegállót, és a bódéban álldogáló hosszúkabátos alakot. Ő lesz az, ott a kezében a táska.
Pár lépés múlva az esernyős odaért a bódéhoz, és a két férfi szeme összevillant. – Elhozta a teljes összeget? – kérdezte a jövevény.
– Igen, itt van a táskában a húszmillió, ahogy megbeszéltük. Remélem, így már nem lesz gond a busztenderrel – mondta a kobold.
Az esernyős megnyugtatóan elmosolyodott.
– Nem, minden rendben lesz, bízza csak ránk. Voltak esélyes jelentkezők, de velük nem tudtunk ilyen, khm… – rábökött a táskára – kedvező megállapodást kötni. Önök fogják megnyerni a beszerzési tendert.
A kobold arcán felengedett a feszültség.
– Az a lényeg, hogy mindenki jól járjon – mosolyodott el ő is. – Remélem, számíthatunk a diszkréciójukra.
– Természetesen. Nagyon vigyázni fogunk, hogy a sajtó nehogy kiszimatolja az ügyet. Ha esetleg mégis valami gond lenne, van néhány újságírónk, akiket rá lehet beszélni, hogy segítsenek elsimítani a problémát. Persze nem szeretnénk ilyesmire pénzt vesztegetni, ez csak a B terv.
– Profi munka – biccentett elégedetten a kobold. – Akkor hát, örülök, hogy megegyeztünk – mondta, és a másik felé nyújtotta a táskát.
A következő pillanatban három kigyúrt férfi teperte le a földre.
– Rendőrség! – ordította az egyik és rátérdelt a hátára, hogy megbilincselje.
– Letartóztatjuk vesztegetési kísérletért! – hajolt fölé a másik rendőr.
– Micsoda? Rendőrség?! – a földön fekvő kobold alig tudott szóhoz jutni az ijedtségtől.
Az esernyős férfi csak állt mellette, és elégedetten mosolygott.
Hirtelen egy rendőrautó fékezett csikorogva, és három kommandós ugrott ki belőle géppisztolyokkal.
– Állj! Rendőrség! Mindenki a földre!
A férfiak döbbenten néztek fel, még a földön fekvő gyanúsított is felkapta a fejét, de neki felragyogott az arca.
A kommandósok odaugrottak és lefogták a meglepett esernyőst.
– Letartóztatjuk vesztegetés vádjával! – mondta az egyik és rákattintotta a bilincset.
A másnapi nyomtatott sajtó nem volt kíméletes. Minden újság címlapon hozta a történteket. A gúnyos szalagcímek egymást túllicitálva harsogták bele a világba: hosszas szervezés és nyomozati munka után nem várt siker! Az újpesti és a soroksári rendőrkapitányság emberei egymást tartóztatták le!