KávéEz is egy főiskolai esszé, a cím adott volt, nekem kellett belőle valamit kihozni. Annyi érdekesség fűződik ehhez, hogy a tanárnő gyakorlatilag meggyanúsított azzal, "loptam" valahonnan. Azóta is azon gondolkozom, hogy ez sértés volt vagy dicséret?! Annyi azonban biztos, én írtam az első betűtől az utolsóig... (2005.)

Életünkben egyre fontosabb szerepet játszik az információ, és ahogy nő ennek a jelentősége, úgy válik egyre meghatározóbbá az újságírás is a mindennapok során. A sajtó ma fontos szerepet játszik a tömegtájékoztatásban, a hírközlés, az információáramlás egyik fő résztvevője.
Az újságírás feladata, hogy rámutasson a hiányosságokra, felhívja a figyelmet az igazságtalanságokra, próbáljon a sajtószabadság által segíteni azokon, akik rászorulnak a képviseletre. Hozzájárul ahhoz, hogy a társadalom minél jobban működjön, ellenőrzi a különböző folyamatokat, és közbeavatkozik, ha szabálytalanságot észlel.
A társadalom információéhsége egyre csillapíthatatlanabb, az újságíró feladata, hogy ezt megpróbálja kiszolgálni, méghozzá minél színvonalasabban. Lehetőleg nem csak gépként, a híreket futószalagon szállítva, hanem úgy, hogy valamivel jobbá tegye az életet, hozzájáruljon társadalom fejlődéséhez. Ez nem feltétlenül csak az ügyvédi vagy a nevelő típusú újságíróra vonatkozik, hanem a tanácsadóra és a szórakoztatóra is.
Mostanában az újságírói magatartásformák közül a szórakoztató szerep kerül egyre inkább előtérbe, a mai médiát az infotainment határozza meg. A felfokozott versenyben a komolyabb témák háttérbe szorulnak, a könnyebben befogadható és egyszerűbb dolgok veszik át a helyüket. Sajnos, ez sokszor az igényesség rovására megy, az egyszerű és a primitív közötti határt nem mindig sikerül megtalálniuk az alkotóknak. Ennek ellensúlyozására kellenének nevelő típusú újságírók, azonban belőlük egyre kevesebb van.
Természetesen sokszor szórakoztatásra is szükség van, hiszen nem lehet mindig csak komoly dolgokkal törődni, az emberek igénylik a kikapcsolódást, ráadásul, ha többféle érzést közvetít az író, akkor jobban elkülönülnek a határok, erősebben tud hatni a befogadóra. A szórakoztatással is jelentősen lehet befolyásolni az embereket, ha igénytelen, színvonaltalan írásokat kapnak, akkor ők is fogékonyabbak lesznek az ilyen stílusú dolgokra, mivel azt szokták meg. Ráadásul, a humor egy fontos fegyver a “gonoszság” ellen, súlyos igazságok rejtőzhetnek egy szórakoztató cikk mögött is. Sokszor az ilyen írásokon nem csak nevetni lehet, hanem ha az olvasó jobban belegondol, előfordulhat, hogy sírni támad kedve.
A humor akkor a legfontosabb, ha a sajtószabadság korlátozott, a hatalom mindig megengedőbb a szellemesen megfogalmazott mögöttes jelentéstartalmú művek iránt, nem ismeri fel, hogy rá nézve rendkívül veszélyes dolgok táptalaja lehet.
Alapvető, hogy az értelmiségi emberek irányítják a médiát. A tömegtájékoztatás terjedésével ezeknek az embereknek egyre nagyobb hatalom összpontosul a kezükben, ezért nagyon fontos, hogy erkölcsileg tiszta, jó szándékú emberek foglalják el ezeket a pozíciókat, mert hatalmas károkat tudnak okozni az országnak (a világnak), ha csak a pénz lebeg a szemük előtt, vagy rosszul végzik a munkájukat, legyenek akár felelőtlenek akár dilettánsok. Ezzel a hatalommal nagyon könnyű visszaélni, ezért arra is szükség van, hogy a rendszer saját magát is ellenőrizze. Ha valaki hamis dolgokat ír, könnyen lebukik, mert a nagyobb botrányok magukra vonják a figyelmet, és előbb-utóbb kiderül az igazság, a többi újságíró leleplezi a “hazug kollégát”. A zsurnaliszta az egyik alap pillére a média világának, tőle származnak az információk, amire később rengeteg dolog épül.
Az újságírók nélkül a társadalmak eltorzulnának, bárki bármit mondhatna vagy tehetne, nem lenne következménye, gyakorlatilag a sajtó is védelmi rendszerként működik. A rendőrség megvédi az egyes embereket, az újságírók pedig megvédik a társadalmat.
A sajtó hozzájárul, hogy az emberek tudjanak dönteni, egyáltalán megismerjék a konkrét tényeket. Kontrollálja a politikát, neveli az embereket, a nyilvánosságnak ma már akkora szerepe van mindenki életében, hogy az emberek a médiában tapasztalt minták alapján fejlődnek, illetve élik az életüket.
A sajtó jelentősen befolyásolja a mindennapokat, hozzájárul olyan elhallgatott igazságok feltáráshoz, botrányok kirobbantásához, amelyek akár egy kormány bukását is eredményezhetik, így komoly változások elősegítői lehetnek.
Az újságírónak olyan eszközök vannak a kezében, amivel civil emberek nem rendelkeznek. Hiába érdekelné egy-egy téma vagy ügy a társadalmat, újságíró nélkül nem láthatnák át, mivel nem ez a szakmájuk, nem tudhatnák meg soha az igazságot. Ha az újságíró jól végzi a feladatát, akkor olyan háttérinformációkhoz juthat hozzá, amelyek egyértelművé tehetik a helyzetet. Jó esetben tehetsége is van a szakmájához, képes kifejezni magát írásban, érthetően tudja tálalni az adott témát, úgy, hogy “civil” emberek is megértsék. Ha jól végzi a munkáját, akkor egy bonyolult ügyet le tud egyszerűsíteni az átlagember nyelvére, anélkül, hogy eltorzítaná az igazságot. Ezzel olyanok is megismerhetik a tényeket, akik egyébként nem tudnak ilyesmivel foglalkozni.
Attól függően, hogy az újságíró mennyire veszi komolyan a munkáját, illetve mennyire áll biztos erkölcsi alapokon, annyira lesz független és tényszerű. A tökéletes tárgyilagosság valószínűleg csak illúzió, főleg azért, mivel a szerzőnek is van egy bizonyos véleménye, és mivel ő írja a cikket, ezért nem tud kívül maradni a körön. Valamiképpen benne lesz az ő személye is az írásban, a saját stílusa, mondatszerkesztése, lényegkiemelése. Azonban, ha komolyan végzi a munkáját, akkor megpróbál elfogultság nélkül, pontosan tájékoztatni. Ha törekszik a tárgyilagosságra, akkor már csak a tehetségén múlik, hogy ez mennyire sikerül.
Egy cikk akkor mondható függetlennek, ha az olvasó nem tudja eldönteni, hogy a szerző melyik politikai oldalon áll, vagyis személye (véleménye) kimarad az írásból. Sajnos, a pénz itt is beleszól a munkába. A fokozott hírversenyben sokszor nincs idő precízen megírni az adott témát, és ez nem az újságíró hibája. Rá vannak kényszerítve, hogy akár a meg nem erősített információkat is beleszerkesszék a cikkbe, nem szólaltathatnak meg elég illetékest az adott üggyel kapcsolatban, így ez a függetlenség rovására mehet.
Vannak szerzők, akik tudatosan kerülik a tárgyilagosságot, ez manapság nem annyira megszokott, illetve elfogadott nézőpont. Ha az illetők őszintén felvállalják ezt, akkor így a hitelességük nem kérdőjeleződik meg. Azonban, ha eltitkolják, és csak suttogják róluk, hogy kihez húznak, de ők tagadják, akkor a legtöbben el fognak fordulni tőlük, mert hazudnak, nem lehet megbízni bennük. Felmerülhet a kérdés, hogy miért akarják félrevezetni az olvasókat, miért szégyellik a véleményüket felvállalni?
A hitelességet nagymértékben rombolhatja az is, ha csak az újságíró kedvéért történnek az események. Az olvasóknak joggal rendülhet meg a bizalmuk, ha később kiderül, hogy csak megrendezett színjáték volt az eset, ha a sajtó nem lett volna a helyszínen, akkor nem is történik semmi, vagy jóval kevésbé lett volna fontos az esemény.
Azonban a cikk elfogulatlansága nem csak az íróktól függ, hanem a főszerkesztőtől is, mivel ő dönti el, hogy hova teszi az újságon belül, így ezzel is jelentősen módosíthatja az írás hatását, nem mindegy, hogy címlapra kerül vagy csak valahol belül, eldugva kap helyet. Az írás tördelése is nagyban hozzájárul a közvetített üzenethez, a különböző gondolatok kiemelése vagy éppen háttérbe szorítása ugyancsak fontos része a szerkesztésnek.
Az újságírásnak, és ezen belül az újságírónak nagy szerepe van a mindennapokban. Õ is hozzájárul az ország építéséhez, sőt, neki sokszor nagyobb a felelőssége, mint egy átlagembernek. A világ fejlődésével ez a teher csak egyre fokozódik, így napról napra fontosabbá válik, hogy felelős és tehetséges emberek válasszák ezt a szakmát.


Keresés

Ajánló