Erőszakos halott
Mint tudjuk, a világon egy dolog tévedhetetlen: a Hivatal. Amit ő mond, az megfellebezhetetlenül úgy van, helyreigazításnak ott helye nincs. Ha szerinte valaki meghalt, akkor az illető biztos lehet benne. Ennek ellenére vannak olyan emberek, akik bizonygatni próbálják, hogy még élnek. Pedig a hivatal megmondta, hogy nem.
Ha egy nyári éjjel felnézünk a csillagokra, eszünkbe sem jut, hogy a fejünk fölött sok ezer kilométernyi magasságban olyan gépek dolgoznak, amikhez nekünk is közünk van. A magyar szakértelem ott kering a fejünk fölött, csak nem tudunk róla. A dicső múlt tovaszáll, de a munka nem áll meg.
Jók vagyunk kockákban. Gondoljunk csak Rubik Ernő világhírű játékára, ami a világ legkisebb szegletébe is elvitte országunk hírét. Most egy újabb magyar kocka van születőben, de ennek már a világűr meghódítása lesz a feladata. Az első magyar műhold hamarosan startra kész.
Se busz, se villamos, se HÉV, se metró, se vonat, tegnap Budapesten kitört a totális sztrájk. Ennek ellenére a nagybetűs Élet nem áll meg, hiszen el kell jutni a főváros különböző pontjaira, csak kissé megváltozott körülmények között. Én is belevetettem magam a szó szerinti tömeg közlekedésbe, és meglepő kép fogadott a városban...
Az ötlet furcsa, elsőre megbotránkoztató, de jobban belegondolva korántsem haszontalan. Persze az elgondolás amerikából származik, a mindenből-üzletet-csinálunk elv hazájából. Ha igény van rá, akkor miért ne küldjünk e-mailt arról, hogy ügyfelünk meghalt?!
Néhány éve úgy hozta az élet, hogy volt lehetőségem eljutni Egyiptomba. Mindig is kíváncsi voltam, milyen lehet egy Európán kívüli, teljesen más világ. Végül egy februári napon leszállt a gépünk Hurghadában, hogy olyan élményekben legyen részünk, amiket sokáig nem felejtünk el.
Versenyezni sok mindenben lehet, de Szingapúrban kitaláltak egy új dolgot: a felek a boldogságukat mérik össze. Az egy hónappal ezelőtt indult küzdelemben mostanra alakult ki a döntős mezőny: négyen jutottak el a végső megmérettetésig. Nem csak a versenyzők, de a szervező is nagyon boldog. Nálunk ilyesmitől nem kell tartani...
Egy lengyel lánynak egy horvát férfi adott kölcsön a bécsi pályaudvaron. A történet már így is szép, ha a sokat emlegetett nemzetek közötti összefogásra gondolunk, de a folytatása még szebb. A kölcsönadónak nyoma veszett, azonban a lány elhatározta, hogy bármi áron megkeresi és visszafizeti a pénzt.
Hiába tartott oly sok éven át laza 5-6 órás beszédeket Fidel Castro, a kommunizmus elkorhadt gerendái már Kubában is hallhatóan recsegnek, egyre közelebb kerülve a teljes összeomláshoz. A napokban egy újabb hatalmas roppanás ütötte meg a világ fülét: egy kubai blogger lett a 100 legbefolyásosabb személy egyike.
Mi tagadás, az emberrel történhet kellemesebb dolog is, minthogy amikor beszáll a liftbe, a fülke éppen valahol máshol tartózkodik, nem az adott emeleten. Ilyenkor az illető végigpörgeti az életét és reménykedik benne, hogy nem fog nagyon fájni a földet érés. Arra viszont biztosan nem számít, hogy lent már várják...
Szemétszedés-függő lett egy brit nyugdíjas. A 76 éves Stan Stone nem mindennapi betegségben szenved: minden útjába kerülő szemetet mániákusan felszed. Jelentem, a magyar embereket hasonló betegség egyelőre nem fenyegeti, de reméljük, a kór hamarosan minket is elér…
Kellett valami pozitívat írnom a közelgő népszavással kapcsolatban. Megpróbáltam új szemszögből bemutatni a dolgot...
Olyan gonosz ember, hogy mások temetésére jár nevetni. Ez a kijelentés ma már nem is feltétlenül vicc, legalábbis Nagy-Britanniában. Ott ugyanis sírfelirat-népszerűségi felmérést végeztek, ami azt jelenti, hogy a legjobb kőbe vésett szövegeket állították sorrendbe egy szavazás alapján. Mehetünk nevetni a temetőbe.
Annak idején a 2008-as szilveszterre készült ez a cikk a Csakjohirek.hu-nak, most akadt a kezembe, és rájöttem, hogy itt még nincs fent. Íme:
Mindenki BKV-ja, a Budapesti Közlekedési Zrt. nagy lépésre szánta el magát. Hetekig különböző vonalakon két új magyar fejlesztésű buszt tesztelt. Felkerekedem, hogy szemügyre vegyem őket közelebbről is, hiszen a busz az ember legjobb barátja.
Vége van a BKV sztrájknak, reméljük, most már nem is lesz a következő száz évben vagy esetleg soha többet ilyesmi. Leálltak a buszok, a villamosok, de voltak, akik kitartottak, és dolgoztak rendületlenül. Ők a metrósok és a hévesek, illendő róluk megemlékezni.