Egy lengyel lánynak egy horvát férfi adott kölcsön a bécsi pályaudvaron. A történet már így is szép, ha a sokat emlegetett nemzetek közötti összefogásra gondolunk, de a folytatása még szebb. A kölcsönadónak nyoma veszett, azonban a lány elhatározta, hogy bármi áron megkeresi és visszafizeti a pénzt.
Anna Markowicz 20 eurót kapott kölcsön, de visszaadni nem tudta, mivel elkésett a megbeszélt találkozóról, amikor a pénz kifizetésére került volna sor. A lányt egyre jobban gyötörte a lelkiismerete, így nyomozni kezdett a férfi után, aki teljesen eltűnt, mivel annak idején semmilyen elérhetőséget nem adott meg, kivéve a találkozó helyét. Telefonon, e-mailben, újsághirdetéseken keresztül próbálja a jótevőt megtalálni, hogy végre visszaadja a pénzt. Végső kétségbeesésében még Zágrábba is elutazott, de a keresés egyelőre eredménytelenül zárult. Anna azonban nem adja fel, mindenképpen meg akarja keresni hitelezőjét.
A történetet továbbgondolva, a horvát férfi már valószínűleg elfelejtette az egész ügyet, ha olyan égető szüksége lenne arra a pénzre, akkor már annak idején sem adta volna kölcsön. Látom magam előtt, ahogy békésen alszik otthon, éppen a másik oldalára akar fordulni, amikor dörömbölnek az ajtón. Feltápászkodik az ágyból, odavánszorog az ajtóhoz, és berobban a szobába egy utazástól meggyötört, de boldogságtól sugárzó arcú lány, aki átnyújt neki 20 eurót, majd a kínos csendet félreértve gyorsan elnézést kér a késés miatt. Meglepő reggel, de kellően megalapoz egy jó napot. És ha rögtön romantikus filmet szeretnénk forgatni a történetből, akkor már csak annyit kell hozzátennünk, hogy „végül összeházasodtak és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.”.