Az ötlet furcsa, elsőre megbotránkoztató, de jobban belegondolva korántsem haszontalan. Persze az elgondolás amerikából származik, a mindenből-üzletet-csinálunk elv hazájából. Ha igény van rá, akkor miért ne küldjünk e-mailt arról, hogy ügyfelünk meghalt?!
John mindig is utálta a kémiát, és ha csak lehetett, puskázott a dolgozatokban. Aztán később egy forró hangulatú bulin, erősen ittas állapotban próbálta felidézni kémiai tanulmányait, hogy a metil alkohol vagy az etil alkohol a mérgező. Úgy emlékezett, hogy a metil alkohol az ártalmatlan, mert az M betű azt jelenti, hogy „megiható”. Tévedett, az M betű „mérget” jelent.
Így másnap megérkeztek az előre megrendelt e-mailek a különböző címekre. Ebből mindenki megtudta, hogy John elégtelen kémiai tanulmánya miatt kénytelen volt befejezni földi pályafutását, de precíz ember lévén mindent elrendezett.
Levelet kaptam, lájf
Főnöke megkapta az alig 30 oldalas felmondólevelet, amelyben egykori alkalmazottja kifejti véleményét. Ennek tartalma szabadfordításban így foglalható össze: „nem kedveltem Önt, főnök úr”.
Felesége könnyezve olvashatta, hogy férje mennyire szerette őt, hasonló levelet kapott két szeretője is.
Barátai pedig örömmel fogadták a rájuk hagyott söröskorsó gyűjteményt.
A Nagy Gondolkozás
Azért furcsa belegondolni, hogy hogyan mehet az ilyesmi. Az ember este hazamegy, leül a gép elé, szörfözik az interneten, amikor beleakad egy ilyen oldalba. „Milyen jó ötlet!” csap a homlokára, és máris regisztrál. És ekkor kezdetét veszi a Nagy Gondolkozás. Megpróbálja elképzelni, hogy a temetés fáradalmait a föld alatt kipihenve, kinek lenne kedve e-mailt írni. Már a lista is nehezen áll össze: az egyiknek nem írok, mert nem akarok örömet szerezni neki, a másik meg megmondta, hogy ne zaklassam mindenféle hülyeséggel. De aztán el kell kezdeni megírni a leveleket, ami nem kis kihívás... Rutinos levélíró legyen a talpán, aki meg tud ilyesmit fogalmazni.
Azért van benne valami...
Eltekintve a dolog vicces, pontosabban morbid részétől, azért tényleg hasznos lehet egy ilyen szolgáltatás. A különböző éppen folyamatban lévő, halasztást nem tűrő ügyek jobban lezárulhatnak, ha a türelmetlen feladókat értesítik, hogy miért nem kapnak választ. Egy ilyen levél után mindenki megértővé válik, amin akár komoly üzleti ügyek is múlhatnak, és végül az elhunyt családja jobban járhat anyagilag is, mintha az eltávozott kapcsolatrendszerét nekik kéne felderíteni.
Persze felmerül a kérdés, hogy a szolgáltató honnan értesül az ügyfél haláláról? Kap egy e-mailt attól a cégtől, amelyik azzal foglalkozik, hogy ha a megrendelő jobb létre szenderül, akkor értesíti az ilyen szolgáltatókat? Nyilván Amerikában már ezt is megoldották...