Vége van a BKV sztrájknak, reméljük, most már nem is lesz a következő száz évben vagy esetleg soha többet ilyesmi. Leálltak a buszok, a villamosok, de voltak, akik kitartottak, és dolgoztak rendületlenül. Ők a metrósok és a hévesek, illendő róluk megemlékezni.
Tudom, a vidéken élőknek valószínűleg erősen elege van már a BKV sztrájkos témából, mert a budapesti tömegközlekedés megbénulása semmi hatással nem volt az életükre, mégis napokig ez folyt mindenhol a médiából.
Végre fellélegezhettünk. Mi, budapestiek azért, mert ismét el tudunk jutni a munkába, ismét tudunk tömegközlekedni, a vidékiek meg azért, mert elmúlt a sajtóhisztéria, a dolgok visszatértek a szokásos kerékvágásba.
Egy hirtelen sztrájk
A sztrájk amilyen hirtelen jött, olyan sokáig tartott, valószínűleg erre senki nem számított, hogy napokig nem fognak járni a buszok, és a villamosok is csak elvétve.
A városi közlekedés majdnem teljes anarchiába fulladt. Szerencsére, csak majdnem. Mert voltak olyanok, akik nem álltak be a sztrájkolók sorába, és reményt, esélyt adtak az embereknek, hogy eljuthassanak céljukhoz.
Hol az igazság?
Az, hogy a sztrájk mennyire volt jogos vagy jogtalan, nem a mi dolgunk megállapítani. Talán nem is lehet, mert mindkét félnek igaza van. Vagy egyiknek sem. Azonban a nem sztrájkoló BKV-sok nagyon sokat segítettek, hogy a város ne álljon meg teljesen.
Szigetország, saját vasúttal
Különösképpen így volt ez a huszonegyedik kerülettel, Csepellel. A szigetről a városba jutni két hídon keresztül lehet. Az autóutak a sztrájk alatt teljesen bedugultak, buszok nem jártak, így egyetlen alternatíva maradt: a csepeli HÉV.
Az itt élő 78 ezer embernek két választása volt, vagy megkísérli a lehetetlent, és megpróbál autóval elindulni, vagy felszáll a HÉV-re.
Aki az utóbbi mellett döntött, az úgy érezhette magát, mintha egy sima hétköznap lenne. A HÉV szokásához híven percre pontosan jött, és menetrend szerint végigfutott a veszteglő kocsisorok mellett, hogy negyed óra múlva a Boráros téren letegye az utasokat, ahonnan némi sétával elérhető egy másik stratégiai fontosságú pont, a metró. Nem maradt ki járat, nem hosszabbodott a várakozási idő, semmi rendkívüli nem történt. Az utasok csodálkozva, de boldogan néztek össze. És ez így ment a sztrájk mindegyik napján.
– Ha a hévesek is leállnak, akkor végünk van – mondogatták ismerőseim, hiszen a Boráros tér nagyjából 10 kilométer, nincs ember, aki azt legyalogolja. Azonban mindenki bízott benne, hogy a csepeli HÉV dolgozói kitartanak. És kitartottak. Tették a dolgukat, mintha mi sem történt volna, ezzel megmentve a csepelieket.
Nos, azt hiszem, maximális tisztelet és köszönet jár nekik ezért. Köszönjük ezúton is!