Szemétszedés-függő lett egy brit nyugdíjas. A 76 éves Stan Stone nem mindennapi betegségben szenved: minden útjába kerülő szemetet mániákusan felszed. Jelentem, a magyar embereket hasonló betegség egyelőre nem fenyegeti, de reméljük, a kór hamarosan minket is elér…
A nyugdíjas férfin felesége halála óta uralkodott el a szenvedély. Elmondása szerint nem tudott magával mit kezdeni, így jutott eszébe a szemétszedés, ami később függőséget okozott nála. Egy ideje a helyi önkormányzatnak dolgozik, ahol nagyon meg vannak vele elégedve. Nemcsoda, hiszen hetente átlagban tíz és fél zsáknyi szemetet szed össze a környezetében.
Új magyar népbetegség
Ugyan a férfi története bizonyos szempontból szomorú, de el tudnám képzelni, hogy itthon is egyre több embernél alakul ki hasonló betegség. Természetesen, a függőségek kialakulása mindig az aktuális feladatok szerint történne.
Minden jóból megárt a sok, ha a szemétszedés-függők túlszaporodnának, az újabb konfliktusokat szülne: ki veheti fel a megtalált szemetet? Előbb-utóbb hasonló jeleneteknek lehetnénk minden pillanatban szemtanúi, mint a lomtalanításkor, csak a szemétszedők nem az 50 kilós rozsdás bojleren huzakodnának, hanem az utolsó koszos papírzsebkendőn. Igaz, pillanatok alatt mindenhol tisztaság lenne.
Terjedő kór
A kényszeres szemétszedésben szenvedők mellett a függőség másokra is átterjedne.
Például a politikusok megfertőződnének tisztességgel. A honatyák szenvedélyévé válna az igazmondás, és csak kényszerítő eszközökkel lehetne őket rávenni, hogy ne önkéntes munkaként vezessék az országot.
Az autósok nem tudnának a szabályok betartása nélkül élni, elhatalmasodó kényszert éreznének az udvariasságra, bármit megadnának, csakhogy felelősség-teljesebben vezethessenek.
A kereskedelmi médiumoknál dolgozók nem bírnának a világ szép oldalának bemutatása nélkül élni, az életüket is odaadnák egy-egy kulturális műsorért.
A vezető pozíciók tulajdonosai beosztott-megbecsülés függőségben szenvednének, nem tudnák álomra hajtani a fejüket, ha aznap nem hallgatták meg az alattuk dolgozók véleményét.
A bürokrácia eltűnne, mert a hivatalnokok mániákusan egyszerűsítenének minden papírmunkát, és az adatok precíz rögzítése is őrületté válna.
Az ország lakosainak mániája lenne az összefogás, mindenki a neki legkevésbé szimpatikus embernek segítene a legszívesebben.
És a betegség elharapózása után nemsokára az egész világon a függő Magyarországot irigyelnék. Csak egy dolgot kell tennünk: terjesszük együtt a kórt!