2009-ben diplomáztam a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán (ma már Budapesti Metropolitan Egyetem), kommunikáció-nemzetközi kommunikáció szakpáron. Végzettségem szerint bölcsész és közgazdász vagyok.
Az életemben két fő irányvonal van, amely meghatározó: a számítástechnika és az írás. Munkahelyeimen általában számítógéppel kapcsolatos pozíciókban voltam: grafikus, sitebuilder, projektmendzser. Az írás általában hobbi szinten jelenik meg, és pályázatokon elért kisebb-nagyobb sikerekben.
A számítástechnika és az írás is régóta jelen van az életemben, de történeti szempontból talán az utóbbi alakulása az érdekesebb, így erről írok részletesebben az alábbiakban.
A kezdetek
Az írással való kapcsolatom még általános iskolára nyúlik vissza, ahol a Lapszolga című iskolaújságnak voltam társ szerkesztője. Ekkoriban még ódzkodtam bármiféle szöveg papírra vetésétől, még az év végi elköszönő sorokat is mással írattam meg, mert én kizárólag az újság technikai megvalósításával akartam foglalkozni. Akkor még a betűk egymás mögé rakása nagyon felelősségteljes és nehéz feladatnak tűnt…
Gimnáziumban az én osztályom szerkesztette az iskolaújságot, így megint a közelébe kerültem ennek a műfajnak, és számítástechnikai érdeklődésemből kifolyólag – tiltakozásaim ellenére – nekem jutott a számítógépekről szóló rovat. Így tehát a Nyúz című újságban tűntek fel írásaim. Meglepődtem, mert elismerést arattam velük, annak ellenére, hogy számítástechnikáról nem sok szó esett bennük, mert műfajukat tekintve a publicisztikára hasonlítottak. Emiatt később már Patkóstoló néven önálló rovatot kaptam. Egy-egy aktuális témát dolgoztam fel, próbálván vicces szemszögből felfogni a világban történő eseményeket.
Humor
A humor mellett akkor köteleztem el magamat, amikor az egyik rajzórára részegen jött be a tanár. Ebből a jelenetből született az első tanárparódiám, ami jegyzőkönyvként dolgozta fel az órai eseményt. Ezt az évek során további írások követték, amik kézről-kézre jártak, majd egyre többször tűnt fel, hogy számomra ismeretlen emberek is ezeket az irományokat olvassák, a féltve őrzött példányokból egyre több fénymásolat készült. Természetesen a lebukás nem maradhatott el, az egyik paródia a tanárit is bejárta. Szerencsére, az illető tanár értette a viccet, így nem lett negatív következménye a dolognak, sőt, gratulált a jól eltalált jellemrajzhoz.
Petőfi utolsó csatája
Az utolsó évben a gimnázium drámapályázatot hirdetett a március 15-ei ünnepségre. Én is pályáztam, és meg is nyertem a versenyt a Petőfi utolsó csatája című színdarabommal. Ebben próbáltam elszakadni a hagyományos ünnepélyek hangulatától, ami miatt elég nagy viták indultak az igazgatói körökben. A színdarabban Petőfi a mai magyar valóságba csöppen, és megpróbál a forradalomra emlékező műsort rendelni az országot uraló kereskedelmi televízióktól. A munka során a darab szerkezete önkéntelenül is Madách: Az ember tragédiája című művéhez kezdett hasonlítani. Végül rájöttem, hogy ez nem is baj, így még jobban „rájátszottam” erre a hasonlóságra, amit később többen is pozitívan értékeltek, hiszen a Madách Imre Gimnáziumba jártunk.
A tanári kart megosztotta a darab, pontosabban annak szokatlansága. Sokan féltek, hogy mi lesz a reakció az alapötletre, emiatt a színdarab előtt néhány szóban el kellett mondanom, mit kell tudni róla. Az iskola csak így merte felvállalni az írást, az én félelmeimről nem is beszélve.
A gimnázium színjátszóköre adta elő a darabot az erre az alkalomra kibérelt Madách Színházban. Az előadás számomra elképzelhetetlenül nagy sikerrel zárult, szerencsére, minden kétely feleslegesnek bizonyult. Még évekkel később is, amikor egykori iskolámban jártam látogatóban, sokan emlegették azt a bizonyos március 15-ei színdarabot.
Humorfesztivál
2006-ban a Magyar Rádió meghirdette az V. Humorfesztivált. Én is beneveztem, és megint meglepetés ért: bejutottam az első körbe, ahol a beküldött nagyjából ezer mű közül az enyémet is kiválasztották. Ez azt jelentette, hogy felvételre került A két barát című írásom, amelyet Éles István és Varga Ferenc József, valamint Haumann Petra adtak elő. Az írás nagy sikert aratott, így továbbjutottam a következő fordulóba, a középdöntőbe.
Itt a Tudásalapú társadalom című jelenetem ment le adásban, Mikó István és Szombathy Gyula előadásában. A zsűri itt is továbbjuttatott, így bekerültem a döntőbe, ahol 7 szerző mérkőzött meg a különböző díjakért. Az utolsó fordulóban a Parlamentbe Juttató Iroda című jelenetemmel indultam, azonban ez gyengére sikerült, így végül nem állhattam a dobogóra.
A Humorfesztivál alatt éreztem meg igazán azt, hogy mennyire nehéz ez a műfaj. Minden egyes felvételre több írást is alkotni nagyon embert próbáló feladat, minden tiszteletem azoké, akik ezt képesek megcsinálni.
Online újságírás
A Humorfesztivál után ismét következett egy eseménymentesebb szakasz az életemben, majd 2008 januárjában kapcsolatba kerültem a csakjohirek.hu nevű online újsággal. Ez az oldal nem kevesebbet tűzött ki célul maga elé, minthogy csak jó híreket közöl, azaz megpróbálja a magyar médiát kicsit pozitívabbá tenni.
A főnök egyből „beszervezett”, megállapodtunk, hogy majd írogatok az oldalnak. Néhány cikk után felajánlották, hogy dolgozzak nekik rendszeresen, ne csak lelkesedésből, hanem fizetésért. Az oldal ekkor talált rá egy befektetőre, így elkezdődhetett egy komoly szerkesztői csapat kiépítése, amiben én is részt vettem. Nagyjából egy évig rendszeresen írtam cikkeket, „megtapasztaltam a nyilvánosságot”, az olvasók azonnal reagáltak, általában pozitívan, persze akadtak olyanok is, akik a fejemet vették volna.
Egy idő után főszerkesztő-helyettessé neveztek ki, esténként ültem a gép előtt, és a kollégák megírt anyagait ellenőriztem, készítettem elő a publikálásra.
Aztán a gazdasági válság az oldalt is elérte, a szerkesztői gárda szétszéledt, én pedig a főiskolai utolsó félévemre kezdtem koncentrálni, a tanulás és a szakdolgozat írás minden energiámat lekötötte.
Televízió
2008 novemberében a Magyar Televízió megkeresett, hogy nem lenne-e kedvem a szilveszteri műsorhoz jelenetet írni? Örültem a felkérésnek, és írtam néhány reklámparódiát, illetve felújítottam egy régebbi híradó paródiámat. Végül a szerkesztő tetszését ez utóbbi írás nyerte el (rosszul hangzik, de ez volt a legköltséghatékonyabb a forgatás szempontjából), így 2008 szilveszterén az M1-en látható volt egy jelenetem, amit D. Tóth Kriszta és Siklós András adott elő.
Könyv, kiadvány
Egyik régi barátom részt vett a Budapesti Műszaki Egyetemen a Masat-1 nevű műhold fejlesztésében, így én is kapcsolatba kerültem a projekttel. Többször is segítettem a munkájukat, a weboldalukhoz, kiadványaikhoz írtam szövegeket. Ennek leglátványosabb eredménye a 2013-ban megjelent kétnyelvű tájékoztató füzet, amely az Így készült az első magyar műhold címet kapta. Ennek szövegeit nagyrészt én írtam, és a szerkesztési munkákban is besegítettem. Az exkluzív kiadvány a Masat-1-et volt hivatott népszerűsíteni az európai uniós politikai és cégvezetők körében.
2015-ben egy nagy projektem végére tettem pontot: megjelent az első könyvem. A Szilánkok - Read-up comedy címet viselő könyv rövid humoros történetekre épül, hasonlóan a stand-up comedy műfajához. A különbség annyi, hogy én nem egy színpadon állva mondom el a velem történt meglepő eseményeket, hanem írásban. A Szilánkok 2012 óta készült, több mint 70 kis történet kapott benne helyet.
A fent felsorolt dolgokon kívül sok műfajban kipróbáltam magamat, írtam krimit, TV műsor paródiát, útibeszámolót, filmelemzést, tanulmányt, reklámtervet, interjút stb. Ez az oldalon ezek is megtalálhatóak.