Hajnali három óra volt. Az utcai lámpák álmosan világították meg az omladozó kerítéseket. A kihalt utcákon egy lélek sem járt, de az egyik lerobbant panelház tizedik emeletén még ebben a késői órában is égett a villany.

A nappaliban egy vékony fiatalember görnyedt a számítógépe fölé. Péter, aki az Excel táblázatok nagy mestere volt, serényen kattintgatott, néhány számot ütött be a gépbe, majd jelentőségteljesen lenyomta az entert.

– Kész! – dőlt hátra elégedetten és hátranézett a mögötte ülő idősebb férfire, Józsefre.

– Kiszámoltam, az első évben nagyjából 200 millió forint tiszta hasznunk lenne.

A másik elismerően füttyentett.

2010-ben volt Agatha Christie születésének 120. évfordulója. Ennek kapcsán egy krimi-novella pályázatra készült ez az írás.

A szakadó esőben egy középkorú férfi várakozott a buszmegálló bódéjába húzódva. Feszülten cigarettázott, szeme az utca forgalmát kutatta a vízfüggönyön át. Furcsa jelenség volt, elöl erősen kopaszodott, megmaradt haját hátul mégis hosszúra hagyta. Az alacsony emberke vastag szemüvegével és térdig érő kabátjával leginkább egy ugrásra kész koboldra hasonlított.

Kormányok jönnek-mennek, a koldusok viszont maradnak. Gyakran találkozhatunk velük az utcán, általában nem túl kreatívak kéregetés terén, leszámítva az olyan eseteket, amikor például egy lerobbant punk megesküdött nekem, hogy nem családi házra gyűjt, hanem el szeretné inni a pénzt. Ide tartozik még az a történet is, amikor egyik barátomat Budapesten úgy szólították le, "Sorry, do you speak Hungarian?". Ebben a jelenetben egy hasonlóan nem mindennapi kéregetést képzeltem el.

Lassan-lassan lejár a kibeszélőshow-k ideje, reméljük, nem fogjuk őket később visszasírni. Minden fajta problémára ajánlanak megoldást, őszintén, kertelés nélkül mondják ki az igazságot, arra gondoltam, mi történne, ha egy politikust hívnának meg egy ilyen műsorba. Ez a jelenet egy ilyen történelmi pillanatot örökít meg.

Vannak az életben olyan történetek, amiket utólag nevetve emlegetünk, de átélve annyira nem viccesek. Ilyen a katonaság, az érettségi és természetesen a jogosítvány megszerzése sem maradhat ki. Az utóbbi nekem is nagy élményt jelentett, olyannyira, hogy ez az írás született róla. (2005.)

Manapság a nagy múltú, piacvezető, nemzetközi háttérrel rendelkező, dinamikusan fejlődő cégek csak kevés embert hívnak be interjúra, hogy meggyőződhessenek róla, az illető jó kommunikációs képességű, csapatjátékos, sok éves gyakorlattal rendelkező fiatal, aki versenyképes fizetésért szeretne egy ütőképes társaság tagja lenni, előrelépési lehetőséggel. A következő jelenet ezt a szituációt egy kicsit másképp dolgozza fel.

Egy Deák Ferencről szóló pályázatra készült írás, amely kissé furcsára sikerült, krimi lett belőle... (2003.)

A Madách évkönyvében megjelent Petőfi utolsó csatája című dráma előszava. (Bevezető a Petőfi utolsó csatája című színdarabhoz; Megjelent a Madách Imre Gimnázium Évkönyvében (2003-2004)) (2004.)

Miután ismételten letettem a magyar érettségit, rájöttem, hogy esszét írni bármiről lehet, hát rögtön írtam is egyet... (2005.)

Úti beszámoló a Fertő-tó körüli biciklitúránkról. (2003.)