Filmkészítésből a félév végére egy filmelemzést kellett írni. Nem lett túl szakszerű, inkább ismertetés lett belőle az elemzés helyett, de a lényeg, hogy elkészült. Ebben az írásban kedvenc filmemet, a Hivatali patkányokat elevenítettem fel, ami eredetileg az Office Space címet kapta.
Annak idején teljesen véletlenül került a kezembe ez a film, gondoltam, belenézek, de végül ott ragadtam előtte. Azóta sokszor megnéztem újra és újra, de még mindig jól szórakozom minden egyes jelenetén. Annak ellenére, hogy nem vagyok túl nagy mozirajongó, gyorsan ez vált a kedvenc filmemmé.
A Hivatali patkányok születésének története 1991-ig nyúlik vissza, amikor Mike Judge elkészítette a Milton című rövid animációs filmsorozatot, ami egész Amerikában hamar kultusszá vált. Ennek főszereplője Milton, az egyszerű hivatalnok, akit végletekig kizsigerel a vállalat, ahol dolgozik. A nagy siker után Mike Judge a kilencvenes évek közepén futott be igazán mint rendező, a Beavis & Butthead filmekkel, és miután elkészítette azok mozifilm változatát (Beavis & Butthead lenyomja Amerikát), újra elővette a Milton sorozatot. Ennek feldolgozásaként készült el 1999-ben a Hivatali patkányok, ami – véleményem szerint – minden idők egyik legjobb vígjátéka.
A kis animációs filmektől annyiban tér el a mozifilm, hogy Milton csak mellékszerepet kap benne, de stílusát és alapvető mondanivalóját tekintve nagyon hasonló. A mozifilmben Milton és főnöke is megjelenik, illetve a hasonló poénok is, pl. a hivatalnok ragaszkodik a tűzőgépéhez, a főnöke pedig mindig elveszi azt tőle, a főnök mindig kávéscsészével a kezében osztogatja az utasításokat stb.
A Hivatali patkányokban gyakran feltűnnek a kisfilmekből ismert szituációk, gyakorlatilag vannak olyan jelenetek, ahol az eredeti animációs filmet játsszák el újra, csak most igazi színészekkel, néhány plusz poént beleszőve, illetve beillesztve a film cselekményébe.
Peter egy nagy cégnél dolgozik, de utálja a munkáját, kollégáival mindig rájönnek, hogy életük értelmetlen, belefásultak a napi robotba, a vállalat gépeknek tekinti őket, nem kapnak semmi megbecsülést, az utolsó csepp energiájukat is kisajtolja belőlük.
Hősünk nem bírja tovább, és egy hipnotizőrhöz fordul, hogy segítséget kérjen. „Csak ültem a kalitkámban és rádöbbentem, hogy mióta itt dolgozom, életem minden egyes napja rosszabb, mint az előző nap. Ez tehát azt jelenti, hogy minden nap, amikor találkozunk, az életem legrosszabb napja.”
Azonban váratlan fordulatként a terapeuta a hipnotizálás közben infarktust kap és meghal. Emiatt Peter a hatása alatt marad, nem tudja „felébreszteni” senki, így teljesen felszabadul és megváltozik az egész élete. Ráébred, hogy meg kell változnia: „Michael, nincs sok időnk ezen a Földön. Nem így kellene leélnünk az életünket. Az embert nem arra teremtették, hogy kalitkában üljön, és egész nap a képernyőt bámulja...”
Nem érdekli többé semmi, csak azt teszi, amihez éppen kedve van, nem megy be dolgozni, randizni hívja az eddig elérhetetlennek tűnő pincérnőt, lazán kezd főnökeivel is beszélni, nem stresszel többet, csak éli az életét. Innen indul igazából a film cselekménye, hiszen a főszereplő új viselkedése mindenkit megdöbbent, emiatt rengeteg humoros és meglepő szituáció alakul ki.
Az egész film a szélsőségesen eltúlzott karakterekre épül, ha megvizsgáljuk a szereplőket, talán egyedül Peter álmainak nője, Joanna az egyedüli ember, aki „normális” és jelleme viszonylag kiegyensúlyozottra van kidolgozva. A többi szereplő mind túlságosan stresszes, együgyű, közös jellemzőjük, hogy mindegyikük az „Élet nagy vesztese”.
Mindegyik figura alapvetően ugyanabba a kategóriába tartozik, de ezen belül felismerhetők a különböző ember típusok, így minden néző felfedezheti önmagát valamelyikőjükben. Mindegyik szereplőre egy-egy negatív emberi tulajdonság jellemző, ami a végletekig sarkítva van.
Megjelennek az erőltetetten vicces, taszító emberek is, akik még elviselhetetlenebbé teszik a munkát és az életet. Ilyen az állandóan viccelni próbáló buta és csúnya adminisztrátor nő, és a pizzériában felszolgáló feltűnési viszketegségben szenvedő pincér.
A filmből kiérezhető, hogy a forgatás jó hangulatban telt, tele van apró ötletekkel, a nézőnek olyan érzése van, hogy ez nem csak szimplán egy üzleti vállalkozás, hanem igazi lelkesedéssel, szívvel-lélekkel készített mű.
A filmre jellemző, hogy mindig rátesz egy lapáttal a poénokra, akkor, amikor a néző már meg is feledkezett róla. Jó példa erre a TPS jelentésekre való hivatkozás, aminek elrontását mindenki Peter fejéhez vágja, majd később hirtelen egy baráti beszélgetésénél is előjön. Hasonló a „hétfő-iszony”, amely ugyancsak vissza-visszatérő poén, de mindig a legváratlanabb pillanatokban kerül elő, és kínos szóviccként önmaga paródiájává válik.
A Hivatali patkányok nem csak egy egyszerű vígjáték, hanem jóval több annál. Belegondolva a szereplők sorsába, saját életünkre is más nézőpontból tekinthetünk, elgondolkozhatunk, hogy miért görcsölünk az élet kihívásain, amikor minden stressz nélkül, szabadon is élhetnénk, a dolgok úgyis megoldódnak maguktól, nem érdemes rajtuk idegeskedni.
A filmben megtalálhatóak a klasszikus vígjátékra jellemző elemek is, például a félreértés egy hasonló név miatt. Peter teljesen kikészül, amikor megtudja, hogy Joanna annak idején Lumbergh szeretője volt. Hősünk azt hiszi, hogy utált főnökéről van szó, emiatt szakít is barátnőjével, de később kiderül, hogy az illető egy másik Lumbergh. Ide kapcsolódik az egyik zseniálisan eltalált jelenet, amikor Peter azt álmodja, hogy főnöke éppen szeretkezik Joannával, és Lumbergh a tőle megszokott flegma stílusban és kávéscsészével a kezében utasítgatja a nőt, majd a TPS jelentések sorsáról érdeklődik.
Fontos jelenet a cégnél Bill Lumbergh születésnapja, amikor a dolgozók a Happy birthday-t éneklik, de annyira szomorúan, mintha egy temetésen lennének. Természetesen kivétel ez alól a főnökök csoportja, akik csillogó szemmel, örömmel köszöntik kollégájukat. Az együgyű Milton itt is szerepet kap, alig várja, hogy tortát ehessen, de végül pont neki nem jut. A jelenet végén itt is elhangzik a film cselekményének egyik kulcsmondata: „Fel is gyújthatnám az épületet.”, mely csak a film befejezésekor kap értelmet. Slusszpoénként néhány jelenettel később, Lumbergh Miltont utasítgatja újra, és közben a megszokott kávékortyolgatás helyett, éppen tortát eszeget.
A visszatérő poénok közé tartozik, hogy Peter egyik kollégájának, Samirnek a nevét senki nem tudja kimondani. Samir, még a film elején panaszkodik is: „Ebben az országban senki se tudja helyesen kiejteni a nevemet. Pedig nem is nehéz. »Na-ee« és utána »anajaad«. Nayanajaad.” Később Peter azt álmodja, hogy a bíróság előtt állnak, mert lebuktak a cég rendszerének meghackelésével. Az egész jelenet horrorisztikus rémálomként jelenik meg, azonban a rémületet megtöri a poén: az ítélet kihirdetésénél a bíró nem tudja kimondani Samir nevét.
Vannak olyan poénok, amiket a rendező csak hosszabb idő után lő el, például Peter megesketi kollégáit, hogy senkinek, még a barátnőjüknek se beszélnek a cég elleni támadásról. Néhány jelenettel később pont Peter az, aki egyből elmondja Joannanak az egész tervet.
A filmben elhangzik néhány mondat, amik Amerikában szinte szállóigévé váltak, ilyen például az a jelenet, amikor Peter egyik kollégája, Tom Smykowski, ül a dolgozók elhivatottságát vizsgáló bizottság előtt. A kínos kérdések kereszttüzében zavarba jön és így fakad ki: „I have people skills!”.
A filmből vált „híressé” a TPS jelentés, ami eredetileg a szoftverfejlesztések közben készült teszteléseket írja le. A film hatására hívják azóta így a monoton, értelmetlen papírmunkát.
A Hivatali patkányok kultusza sok helyen tovább él, jó néhány alkotás hivatkozik rá. Ilyen például a World of Warcraft nevű számítógépes játék hirdetése, ahol a film egyik jelenetét forgatták újra, úgy, hogy Peter és Lumbergh beszélgetése közben Peter a számítógépen ezzel a játékkal szórakoztatja magát.
A Hivatali patkányok nem egy szimpla vígjáték, hanem bizonyos szempontból egy tanács is mindenkinek: az életünk véges, ha ma elszalasztjuk a legjobb alkalmakat, holnap már hiába jövünk rá, hogy nem úgy éltünk, ahogy kellett volna, nem fogjuk tudni visszafordítani az időt. Most kell bátornak lennünk, most kell megvalósítanunk az álmainkat, mert az Élet elszalad, és a lehetőségek soha többet nem térnek vissza...
